Hideg, ködös idő lett. Előkerültek a vastagabb szoknyák. A kordbársony megunhatatlan kedvence sokunknak.
Vannak olyan alkalmak, amikor fekete ruhadarabok kerülnek elő. Judit egy ilyen szoknya elkészítésével bízott meg. Jó móka amikor nem a színekkel, hanem formákkal, anyagokkal játszhatok.
Szeretnék én is egy ehhez hasonló szoknyát magamnak, de ahogy nézem a cipész cipőjének még sokat kell várnia....
6 megjegyzés:
Ez nagyon szép! :)
Andi, én már úgy hiányoltalak!!!!
Azt gondoltam, hogy teljesen elment a kedved a blogolástól.
A szoknya csodás, mint minden darab, ami a kezedből teremtődik.:)))
Tiszta szívből örülök, hogy írtál!
Szeretettel ölellek:Ilda
Ez majdnem olyan, mint az én Andiszoknyám, amit továbbra is nagyon szeretek:)))
Andi! De szép!!!!!
Én meg azt hittem, hogy a varrástól ment el a kedved....
Én is úgy szeretnék ilyet! És ha én varrnék neked, akkor te varrnál nekem? :o)
Nagyon nőies és finom esésű szoknya!! Micsoda melengető lehet a hidegekben!
Farci köszönöm :)
Szia Ilda, nem-nem a kedvem nem ment el csak egy kicsit túlvállaltam magam és az internet világa bizonyult a leggyengébb láncszemnek. Szerintem most, hogy kint kevesebb a teendő, majd ide is ideérek :)
VIrág:a varrástól, a szoknyáktól szerintem soha nem fog elmenni a kedvem, sőt a mozdulataim sokszor kisértetiesen hasonlítanak a varrás terén a nagyanyáméra, akitől mindent magamba szívtam.
Az ajánlatod pedig megfontolandó, mert persze, hogy varrnék neked :)
Csilla bizony jól látod nagyon rokonok...és örülök a visszajelzésednek, sokat jelent.
Tündérlátta: ugye? én is éppen így érzek felőle :)
Megjegyzés küldése