Judit szoknyája

Készülnek dolgok a műhelyben, de mostanában kevesebb idő adódik a feltöltésre. Egyik kedvencem a nemrég elkészült szoknya  és blúz Juditnak, ami saját festés, és saját díszítés.

Miközben a fényképek között válogattam eszembe jutott Szaszi bejegyzése a fotózásról... Kérlek Szaszi húnyd be a szemed. Egy képem sem sikerült igazán jól. Túlzottan erősek voltak a fények... Kedves a szemnek, ha nem csak az alkotás, hanem aróla készült kép is jólsikerült, sajnos erre nincs mindig idő....Most sem volt.

Viszont nagyon szépre sikeredett Csaba által készített nyakláncról a kép:

Pósa Lajos-A mesekirály

/a kép forrása: a http://www.posalajos.com/ honlap/

Van akinek nem kell bemutatni Pósa bácsit, mert a nagyszülőktől hallott róla, van aki nem ismeri, mert voltak, akik azon munkálkodtak, hogy ne emlékezzünk rá és van az a generáció (a gyerekeink), akik ismerik, ismerni fogják mert mi ismét feltesszük a polcra, ami oda való.

A Magyarok Országos Gyűlésén találkoztunk Gábor Emesével, aki többek között a Pósa bácsi legszebb meséi sorozatot is illusztrálta. A sorozatot a Táltos könyvkiadó  adta ki.

Néhány sor Tömörkény Istvántól:
"Ha áll az a mondás, hogy egy nemzet jövője az iskolamesterek kezébe van letéve, akkor az is áll, hogy a jövendő iskolásfiúknak szükségük van a gyermekversekre. Azok a régi történetek pedig, hogy "Bort iszik a magyar ember nem pediglen vizet", nem igen nevelték az iskolamesterek keze alá a fiukat...


És ebbe az állapotba, mely voltaképp nem is volt állapot, vágtak bele egyszerre a Pósa üde, szívből fakadt versei. A költő fölszállt a gyermekek derült, aranyos világába, s néz az ő szemükkel, érez az ő szívükkel, s beszél az ő nyelvükön...

Az idegenből magyarba ojtott efajta dolgok után valóságos aranyversek voltak ezek...

Pósa igazán a gyermekek nyelvén beszél, a gyermekek észjárásához szól, de nem száll le arról a nívóról, amelyen alól megszűnnének azok irodalmi termékek lenni. Nekik való könnyed költői formában, a tiszta magyar népköltészet alapján tölti be azt a nemes hivatást a költő, amely méltó arra, hogy benne munkát találjon egy emberélet ideje alatt" /forrás: www.posalajos.com/

Anikó gyönyörű sálai

Ilyen gyönyörű sálak közül nyerhetünk Anikó "A művész keze" játékával. Nem tudtam ellenállni. Azt hiszem egy szép zöld árnyalatú sálat el tudnék magamon képzelni. :) A mozaikom és az alanya pedig már  készülőben...

a kép forrása: Anikó oldalán

Vidéki hangulatban

Két baráti család lánykájának is készülök szoknyát varrni, de nem pontosítottuk az elképzeléseket. Készítettem egy lehetséges összeállítást nekik.
Amikor fényképeztem az jutott eszembe, hogy jaj csak Kata meg ne lássa... :)

Aki ismer tudja, hogy a kék szín nem sűrűn fordult elő nálam...mégis, amikor megláttam ezt a párizsi kék alapon nyers virágos anyagot elcsábultam és nem keveset vásároltam belőle :)

Látogatóba érkeztünk Nyalkára

Colette és Hokata alkotóhetet szervezett Nyalkára. Az oldalaikon találhattok fényképeket a hyelyről.
Bár egy teljes hétre nem tudtam elmenni, alkotni eggyütt lenni, de úgy döntöttünk a férjemmel, hogy pénteken meglátogatjuk Colettéket Nyalkán. Tárt karokkal, jó hangulattal, finom ételekkel, együtt sütött süteményekkel fogadtak bennünket. A hely varázslatos, nagyon jó volt megérkezni, ott létezni. Mi napokig beszéltünk az ott töltött egyetlen napról, gondolom a többiek ugyanezt tetszik hetekig. Anikó beszámolóját érdemes elolvasni ...

Jó hogy van a virtuális tér, hogy megtalálhatjuk egymást, de ennek a következő lépcsője csakis a valós találkozások lehetnek. Erre egy ilyen pusztába elvonulós alkotóhét vagy csak egy hétvége kitűnően alkalmas. Én már tudom, hogy lesz folytatása úgyhogy várom, hogy megismerkedhessek mindenkivel, akivel valaha gondolatot cseréltünk itt a virtuális térben...
 Muszály megemlítenem  Mónika fergeteges stand up comedy előadását, ami nekünk nagyon tetszett. (őstehetség vagy Móni)
Festettem is, de most nekem nem ez volt a legfontosabb élmény :)